Együtt dolgozom egy csapattal, akik pár óra után elég nagy változásokat tapasztaltak a csapat működésében.

Az addig  kicsit zűrzavaros helyzet egy kis Kibogozás után gyorsan rendbe jött,  ezért azt gondolta a vezetőség, hogy a kollégájukat egy kis személyes helyrehozásra elküldik hozzám.

Az elgondolás nagyon jó, hisz elég gyorsan helyrehozható az a probléma, amivel a kolléga küzd.

Ezt a csapat is így gondolja, én is így gondolom, de mikor a kolléga felhívott, hogy időpontot beszéljünk meg, kiderítettem, hogy ez csak a mi elgondolásunk, ő nem gondolja, hogy lehetséges a változás.

Így lemondtam a találkozót, és jeleztem a cégnek, hogy nem vállalom.

Lehetek én a legjobb latintanár, de ha valaki nem és nem akar megtanulni latinul, és feleslegesnek érzi, hogy latinul tanuljon, az nem fog működni.

De van még egy másik összetevő is.

Az élet semelyik területén nem működik a Rákényszerítés.

Ha valakire rá akarjuk kényszeríteni a mi elgondolásunkat, az mindig ellenállást vált ki. Mindig.

Ezért van nagyon sok probléma a kollégák és vezetők, a gyerek és a szülő között, de még a házasságban is a viták egyik fő forrása.

Ha szeretnénk, hogy valaki megtegye azt, amit mi akarunk, el kell érni, hogy ez az ő döntése is legyen, az ő valódi beleegyezése nélkül csak vita lesz, harc, problémák és ellenállás.

A megoldás az, hogy meg kell neki mutatni, hogy miért gondoljuk ezt jó lépésnek, és hagyjuk, hogy ő is lássa, hogy ez miért jó, hagyjuk hogy ő hozza meg a döntést, és attól kezdve már ő is ezt akarja, így egyetértést kapunk, és persze teljes együttműködést.