“Sokáig kerestem az utóbbi időben mitől lehetnék jobban. Hogyan kerülhetnék a helyemre. Csináltam személyiségfejlesztő tréninget, voltam coachnál, pszichológusnál. Nem kaptam meg azt a valamit amit kerestem, noha nem tudtam mit keresek, csak azt hogy mit nem.
Ekkor jött a kibogozás. A félelmeim felolvadtak bennem. A kérdéseim, ha nem is feltétlen azonnali válaszokat kaptak, de elindultam általuk egy úton… Ildi úgy tud kérdezni és rávezetni dolgokra, hogy az ember közben kellemes biztonságban lebeg. Nem fáj, gyógyít. Megadtam végre a megbocsátást önmagamnak, és ezáltal eljöhetett a megkönnyebbülés. Értő figyelem, és szeretet van minden szavában.
Ahogyan haladtunk közösen előre, a problémáim sem voltak már igazi nagy, félelmetes problémák többé. A félelmeim és önkorlátozásom mögül előmerészkedett a valódi énem, akinek céljai vannak, na vele fogok a jövőben együtt dolgozni. Köszönöm Ildikó hogy kibillentettél, vezettél, elindítottál az úton, és elsősorban hogy megismerhettelek!”
* * *
„Én is voltam Patály Ildikónál.
Fantasztikus élmény volt. Nem tudtam sírni fogok-e, vagy nevetni, de a több mint 3 órás beszélgetés végére ragyogtam. Újra rakosgatom a céljaimat, amit szépen elpusztítottak a ‘vírus helyzet’ miatti körülmények. Érzem magamban az erőt.
Ajánlom, hogy menjetek el hozzá, ha elakadt az ÉLET iránti vágyatok. Nekem visszaadta.
Köszönöm.”
* * *
“Őszintén szólva szkeptikus voltam, de egyben kíváncsi is. Így megbeszéltünk egy időpontot. Miközben úton voltam Hozzád, vegyes érzések kavarogtak bennem… Elgondolkoztam, mégis mire számíthatok? Milyen kérdéseket fogsz feltenni? Tényleg kell ez nekem? Tényleg annyit fog segíteni rajtam „egy szimpla beszélgetés”? Megkattantam?! Miért tartok – már már félek – az egésztől?
Aztán megérkeztem és Te végtelen kedvességgel fogadtál. Nekem sajnos rossz szokásom, hogy új emberek és szituációk miatt visszabújok a váramba és zárkózottá válok, de Neked sikerült megnyitnod. Bár azt azért meg kell mondanom, hogy a végtelenül egyszerűnek tűnő kérdéseidre köpni-nyelni nem tudtam. Olyan érzés volt, mint mikor megkérdezik a neved és még arra sem tudsz választ adni… Frusztráló… De egyben elgondolkoztató. Aztán sikerült történetekkel és rajzokkal ledöntened az akarva-akaratlanul is felhúzott falaimat, amit nem csak közénk emeltem, hanem magam és magam közé is. Amikor ezeket ledöntötted, akkor történt meg a „csoda”. Felszínre hoztad azokat a dolgokat, amiket még magam elől is elzártam. Kimondásra kerültek, eddig kimondatlan gondolatok. És ezzel együtt meg is találtuk/tam a megoldást.
Összeállt a hőn áhított kirakó, végre teljesen és amikor most ránézek, csak nevetem magamon, hogy milyen egyszerű minden, de én mégis jól összekuszáltam saját magamnak. De Te, kibogoztál! Amiért végtelen hálás vagyok! Ha valaki, úgy érzi neki is eljött az idő, akkor üzenném neki, hogy MEGÉRI.”
* * *
“Drága Ildikó!
Hogy mit érzek most, a beszélgetés után? Végtelen nyugalmat és izgatottságot. Hogy a dolgok a helyükre kerültek, hogy mindennek megvan a maga értelme. Még a rossz dolgoknak is. …Hogy kicsit be vagyok rezelve a holnaptól, mert egy ilyen beszélgetés után nem tehetem meg magammal, hogy homokba dugom a fejemet. Hogy az élet dolgai ezzel örökre megváltoztak. Hogy értem, miért írnak rólad ilyen túláradó szeretettel. Hogy most már értem, miért voltál vonzó a számomra. Hogy hihetetlen, mennyire egyszerű használati útmutató van az élet legbonyolultabb dolgaihoz. Hogy igazából már mindenről hallottam, de mégis teljesen új értelmet nyertek az általad elmondottak.
Azt érzem, hogy hatalmas és végtelen vagyok. És közben apró és törékeny. Úgy érzem, végtelenül szerencsés vagyok és sorsnak, hogy találkozhattam veled. És persze magamnak is, hogy ezt megengedtem magamnak. Hálás köszönetem!”
