Tanácsadóként, coach-ként valójában nem adok tanácsot.

Azt biztosan megtapasztalta már, hogy sokszor azzal, hogy elmondja azt, ami a szívét nyomja, ami problémát okoz, ami ki nem mondva csak zűrzavarnak tűnik, ha van valaki, aki tényleg meghallgatja, és felteszi a megfelelő kérdéseket, már azzal sikerül elérni, hogy tisztábban látja, mi a valódi gond, hol kell beleavatkozni és mi a jó megoldás.

De egy vezető nincs könnyű helyzetben. Bármi is a problémája, kivel tudja megosztani?

• A családdal? …nem szeretné őket – abban a kis időben, ami jut rájuk – ezzel terhelni…
• Alkalmazottakkal? …nem biztos, hogy mindent meg szeretne osztani velük, ráadásul ők a saját helyzetükből adódóan nem feltétlenül azt értik, amit tényleg mondani akar…
• Más cégvezetőkkel? …háát, az sem az igazi, hisz ki szereti kiteregetni a problémákat…

Azt is észrevette már, hogy nem könnyű másoknak segíteni. Tudja mennyire „eredményes” mondjuk egy baráti tanácsot adni egy problémákkal küzdő ismerősnek…

…mi hiába látjuk a nyilvánvalót, a tanácsunkat sosem fogadják meg.

Persze, hiszen aki a problémában ül, az belülről látja a nehézségeit, és mi, akik segíteni szeretnénk, pedig kívülről. Nem egyezik a két nézőpont.

Így én nézőpontokat mutatok, a megfelelő kérdéseket teszem fel, és így megmutatom a problémát innen is, onnan is.

Ezek a kérdések és a rájuk megfogalmazott válaszok érik el, hogy az, aki küzd egy nehézséggel vagy problémával az élete bármely területén, az kívülről is lássa a szituációt, és így a megoldást is megtalálja, ami így már valóban megoldhatóvá válik.

Akik már tapasztalták:

Ezen a napon felfrissült az eddigi tudásom, kizökkentett a szürke hétköznapokból és újra pozitívan tudok látni olyan dolgokat, amiket a munkám során még ambiciózusabban tudok majd használni. Rettentően sok könyvet olvastam már a tudatos technikákról, és hogy hogyan alkalmazható, de a példákat nem próbáltam ki, és itt ma erre is lehetőségem volt, így már fogom használni is, nem pedig csak egy alvó tudás lesz.  (V. Viktória)

Életem jelen időszaka (sajnos) nem túl kiegyensúlyozott, és tele vagyok válaszra sóvárgó kérdésekkel …az életről… úgy érzem, választ kaptam, ill. válaszok fogalmazódtak meg bennem gondjaimmal kapcsolatban. Ergo…feltöltve érzem magam! Magabiztosabbnak érzem magam… most újra.   (V. Tamás)

Patály Ildikó